Csokoládémousse (csak csokoládéból és vízből)

Odafenn, hol moly suhog
és szúnyog száll,
hol soha nem jár
szőrös lábú dromedár,
Hol a lepkék éjjel
kósza pillangók,
és kandarazsak
dúdolják a Plízdongót,
Ott a város tetején
egy erkélyen,
egy csillaghullós,
romantikus szentélyen,
úgy döntött
a lábizzadós Giuseppe,
miután a fél pizzáját megette,
a legjobb mozgás
aznap éjjel számára,
ha rálépne a szakácsnőnek lábára.
Felrántotta az ünneplős atlétát,
Vitt a hölgynek salátából bokrétát,
Összecsapta hangosan a bokáját,
megdicsérte a szakácsnő tokáját,
megpödörte komótosan bajuszát,
elkapta a jóasszonyunk derekát,
olyan táncot roptak ott az erkélyen,
a molylepke eltévedt egy szekrényben.
Kóbor macskák azóta is mesélik,
hogy Guiseppe nagy sármőr,
és remélik
lesz még ilyen éjszakai vigasság
Ez volt itten a színtiszta igazság. 

(Egri Mónika: Tánc a tetőn)

Édességehetnékem volt... és csoki mindig van itthon, ha sütni támadna kedvem, legyen mihez nyúlni alapon. 

Ez a világ legegyszerűbb és leggyorsabb csokoládékréme. Feltéve, ha ... tartunk otthon jeget, mer' a (jég)kocka el van vetve izé bele van potyogtatva egy nagy tálba, melyre jön egy kisebb tál, az olvadt csokival. Najó, kezdem előrül.

Hozzávalók 5-6 kis pohárnyi krémhez:
20 dkg étcsokoládé, lehetőleg magas kakaótartalommal (60-70%-os a legjobb)
csipet só
18 dkg szobahőmérsékletű víz (majdneméppencsakhogy'picinyhíjján 2 dl)
20-30 db jégkocka

A csokoládét vágjuk kis darabokra, és tegyük egy kislábosba a szobahőmérsékletű vízzel. Kis lángon melegítsük fel és keverjük, amíg teljesen elolvad benne a csoki. Ekkor tegyük át a kislábost egy nagyobba, amiben kevés víz és a jégkocekák vannak. A csokis lábos alja érjen bele a jeges vízbe. Kezdjük el - szerintem robotgéppel, kézivel - felverni az olvadt csokit. Nem kell magas fokozaton, csak finoman. Pár perc után, ahogy hűl a csokoládé, azt vesszük észre, hogy habosodik. Egészen addig verjük, míg könnyű, mousse-szerű habot nem kapunk. Nos, ez az intuíciónkra van bízva, mikor érzékeljük tökéletesnek, nem szabad túlverni.

A végeredmény egy felhőkönnyű csokoládéhab. 

Ízesíthetjük is, vagy készíthetjük eleve ízesített csokoládéból.

Én tejszínhabot rétegeztem közé, egy csapott evőkanál porcukorral vertem fel a 2 dl tejszínt, így kicsit látványosabb, de önmagában is tökéletes ez a pohárdesszert. Fogyasztható azonnal is, de kifejezetten jót tesz neki néhány óra álldogálás a jégszekrényben.

Itt olvashatjátok a részletes leírást róla, nagyon köszönöm a receptet Kisbogárnak!

(Egyébként én csak 40%-os csokit használtam és tökéletesen működött így is a recept.)

Burgonyás lángos

Abszolút maradékhasznosítás: volt a hűtőben két tojásfehérje, és burgonyapüré-maradék előző napról. 

Hozzávalók 6 nagyobbacska lángoshoz: 
40 dkg liszt
20 dkg krumplipüré-maradék
2 tojásfehérje
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő (friss)
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott teáskanál só

Az élesztőt elkevertem a vízben a cukorral. A lisztet a sóval, aztán hozzáadtam minden mást is, és robotgéppel alaposan kidagasztattam. Letakartam a tálat és hagytam duplájára kelni, majd gombócoltam, és az olajjal megkent konyhapulton hagytam kelni még 20 percig a tésztát. (Lángostésztát soha ne lisztezzünk, mert az olajban mikor sül, megég a tésztáról leváló liszt és nem lesz jó íze a kész lángosnak, illetve nem fogjuk tudni mégegyszer felhasználni az olajat sütéshez.)

A gombócokat kihúzogattam kör alakra és bő, forró olajban megsütöttem. Ha azt akarjuk, hogy a lángosunk közepe ropogós legyen, csináljunk  bele szándékosan 3-4 kisebb lyukat az ujjunkkal, mintha kiszakadt volna a tészta.

Tökéletes nagyon vékonyra nyújtva, sima serpenyőben megsütve, amolyan tortilla-féle kenyérnek is.

Klasszikus piskótatekercs

- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta. 

(Joanne Harris: Csokoládés barack)

 

Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)

Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni. 

Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:

5 tojás

5 evőkanál liszt

5 evőkanál kristálycukor

csipet só

1 csapott mokkáskanál sütőpor

+ házi baracklekvár

A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.

A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.

Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.

Koviubi

:)

A recept itt.
Ne öntsétek el a fölösben maradt levét, mert isteni nyári töltött káposztát lehet vele csinálni. 👌

Szilvás csirke (sógor által sütve)

- Mirabelle. Szépen fejlődik, nem? Francia szilva, sárga ringló, jó dzsemnek, bornak vagy csak enni. Szeret itt a partoldalba' , mer' itt nem áll meg a víz, oszt napos helye van. - Kis szünetet tartott. - Késő már az öreglányt átűtetni. 

(Joanne Harris: Szederbor)

 

A hétvége másik étele. A kis szilvafán megérett 4-5 maréknyi gyümölcs, az került bele. Made by sógor, és isteni vót, el is kértem izibe' a receptet. A képen látható vasedény teli volt, ennyit tudtam megörökíteni az utókornak ebből a finomságból. A szilva egyébként elolvad az ételben, csodás szaftot alkotva a húson. Aki szereti a kissé egzotikusabb ízeket, egy-két rudacska fahéjat is dobhat az ételbe.

Ez a lakoma kacsa- vagy libacombból is elkészíthető, sőt szerintem vadhúsból vagy marhából is!

A recept röviden ennyi: Az edényt körbekenjük zsírral vagy jóféle olajjal. A csirkedarabokat besózzuk, kissé borsozzuk. Alulra kerül egy réteg hús, rá egy réteg félbevágott hagyma - sok hagyma, normál méretűek, tisztítás után csak félbevágva -, egy réteg szilva, aztán megint egy réteg csirke, megint hagymadarabok, végül mindennek a tetejére egy réteg kimagozott szilva kerül, kevés cukorral megszórva vagy mézzel meglocsolva. Kapott még 2-3 dl fehérbort, és ment is a sütőbe, alacsony hőfokon cirka 2-3 órára.

Köretnek valami finom rozsos vagy kovászos kenyeret javaslok, s persze muszáj inni hozzá egy-két pohárka pincehideg fehérbort vagy fröccsöt.

No a hegyen lehetett így sütni, mert igazi tábori konyha van. Úszómedansziéval ám... 😅 (Erősen gondolkodtam, hogy haza kéne hozni, valahogy. A medencét, konyha az van.)

Chiliszósz (ketchup stílusú)

   ... olyan maradt, mint volt; szedte a korai gyümölcsöt, rekeszekbe rakta, hullott gyümölcsből lekvárt főzött, megmutatta a vadon növő gyógynövényeket, és teliholdnál begyűjtötte őket, a lápon fekete áfonyát szedett, a vasúti töltésen szedret, paradicsomból fűszeres ízesítőt, karfiolból savanyúságot készített, levendulás zacskókat varrt álmatlanság ellen, télre erős paprikát és rozmaringot tett el, hagymát savanyított. 

   Úgy szerette a költészetet, mint a virágokat: érzéseit csaknem szégyenlősen rejtette a közömbösség látszata mögé. De a kertje elárulta. A hidegágyások széle körül felfelé tekintő árvácskák. A futóbabbal összefonódó vadrózsa.

(Joanne Harris: Szederbor)

Van két elbűvölő kis csilibokrom a déli ablakomban, és nagyon szépen beértek rajtuk a paprikák. Ilyenkor nyáron gyakran eszünk hamburgert, különböző tortillás ételeket, gyrost, mert ezek hamar megvannak, nem kell a nagy melegben sokáig a konyhában ténykedni. Ez a szósz kitűnően illik ezekhez az ételekhez. Majd még augusztus végén-szeptemberben akarok egy másik típusú öntetet, egy fermentáltat is készíteni.
Nagyon jó lett az állaga is, igazán krémes, lágy és sűrű. Ebben a szószban nem annyira a csili íze dominál, inkább csak a csípőssége, viszont olyasféle, mint a ketchup, csak jobb szerintem.😊 

(Ez pedig egy ázsiai édes csiliszósz, ez is nagyon finom.)

Hozzávalók:
1, 3 kg kápia paprika tisztítva, csuma nélkül (vagy pritamin, azzal is ugyanolyan jó)
2 nagy marék chilipaprika - ízlés szerint, attól függően, mennyire csípősre akarjuk a szószt
70 dkg jó érett paradicsom
35 dkg sárgarépa
4 nagy gerezd fokhagyma
10 dkg salotta hagyma
4 csapott evőkanál világosbarna nádcukor
2 citrom leve
4 evőkanál fehérborecet
4 evőkanál világos szójaszósz
2 csapott teáskanál kakaópor
2 evőkanál hidegen sajtolt repce- vagy szőlőmagolaj
1 liter víz
4 púposabb teáskanál étkezési keményítő
kb. 2 csapott teáskanál só (először inkább kevesebbet adjunk hozzá, kóstoljunk)

A sárgarépát megtisztítottam, karikáztam, és a vízben feltettem főni. Közben a kápiákat is és a chilit is karikáztam, és hozzáadtam a sárgarépához. Fűszereztem a fent megadottakkal, és főztem míg megpuhult a répa, a paprika. 

Aztán botmixerrel alaposan pürésítettem. 

Levettem a tűzről és hagytam hűlni kissé (ilyenkor kell a barátnőciket felhívni és csevegni, addig kihűl a cucc ☏ 😏), aztán egy szűrőben alaposan átpasszíroztam. 

Visszatettem a tűzre, újra felforraltam, közben kóstoltam. Érdemes ízlelgetni, mert így tudjuk a szánkra alakítani, mennyire legyen édes, savanykás. Végül 1 dl hideg vízben elkevertem a keményítőt, hozzáadtam a rotyogó mártáshoz, és sűrűsödésig kevergettem. Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztban hagytam kihűlni. 

Felbontás után hűtőben tartom.

Ez a mennyiség körülbelül 7-8 kis (erős pistás) üvegcsényit ad ki. Elég sok paprikahús fennmarad a szitán, de így lesz az állaga tökéletesen sima és krémes. 

Nem csak hamburgerhez és más húsételekhez illik, de pácként is működik (lásd az előző bejegyzést), sajtokhoz is kitűnő, sőt, grillezett zöldségekhez is.

Egyébként már nagyon jó és sokféle csilikrémet kapni. Sok őstermelő van, ehhez kapcsolódóan házi chiliszószfőző-manufaktúrák, csak én nem nagyon járok olyan piacokon, ahol ők árulnak. 

És hogy miért érdemes csípőspaprikát enni? Ezért is. Meg mert isteni.

Tabulé (tabouleh) saláta

Sok partot bejártam már kenummal, gyakran goromba szelek ellenében.
Jól válaszd meg a fát, ha azt akarod, hogy messzi partokra vigyen.

(Dan George, indián törzsfőnök: Repül a szívem)

Már többféle tabulét is feltettem a blogra (kölesből készültet retekkel, medvehagymával illetve egy gránátalmás-édeskést), de ez most a (viszonylag) hagyományos. (Az uborka nem feltétlenül alkotóeleme, de én szeretem benne, és az eredeti talán kevesebb bulgurral készül, de én azt is szeretem, úgyhogy ez az én változatom.) Egyszerűen rajongok ezért az egyszerű salátáért, a kedvencem. És most már igazi kerti paradicsom került bele, sárga és piros, nem fóliás, hanem napérlelte.

Hozzávalók 6 főre:
6-8 csokor petrezselyem (nagy csokor)
8-10 levél borsmenta
20 dkg bulgur
80 dkg édes, kerti paradicsom
12-15 dkg fehér salátahagyma
20 dkg nem túl magos uborka
5-8 cl olívaolaj
só
1/2-1 citrom leve

A bulgurt majd' kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, elkeverjük, és lefedjük. Hagyjuk állni 20 percig, aztán fedél nélkül kihűlésig. Nem mértem a vizet, de olyan 1,75 a szorzó a bulgur súlyához képest körülbelül. Ha kicsit többet tennénk rá, és nem szívja be a teljes folyadékmennyiséget az sem baj, szűrőben le lehet csepegtetni. (De inkább kevesebb vízzel készítsük, mert majd a saláta is levet enged, és majd beszívja azt.)

Amíg hűl a bulgur, felaprítjuk a petrezselymet, apró kockákra vágjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát. Végül mindent összekeverünk, sózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és citromlével savanyítjuk, ízlés szerint. Az olívaolajat ne sajnáljuk, ha száraz a tabulé, nem igazán lesz finom.

Én sóban eltett citrommal sóztam, mindig így szoktam, nagyon jól illik ehhez a salátához.

Kóstoljuk menet közben, úgy ízesítsük szánk íze szerint olajjal, citromlével, sóval. Hagyjuk állni fél-egy órácskát, s aztán fogyasztható. Az nem jó, ha túl sokat áll, de egy kevéske pihenőidő kifejezetten jót tesz neki.

Pácolt, grillezett csirkemellel ettük. (Nyársra húzva akartuk a húst grillezni, de olyan meleg volt, hogy nem gyújtottunk tüzet, így csak serpenyőben sütöttem meg. A pác alapja a saját készítésű csiliszószom volt, kicsit még feltuningolva.)

Áfonyás joghurtos kevert süti

Van egy szembe szomszédunk, egy fiatal srác. Reggelente sokszor együtt kávézunk. Persze erről csak én tudok, ő nem. Elválaszt bennünket a konyhai függönyöm diszkrét, áttört fátyla és cirka tíz méter légvonalban.

Figyelni szoktam, ahogy ki sem lép az erkélyre, csak leguggol a küszöbön, kezében az illatos, gőzölgő feketével és rágyújt egy cigarettára. Én is rágyújtok. 

Egy perc múlva már hűlt helye van. 

El is neveztem Villámnak, mert én kettőt se pislogtam, szippantottam, kortyoltam, de ő már robog tova, sodró napjának felgyorsult tempójában, ki tudja, hova.

Hát, good mornin' Flesh, szép napot! Nekem még van a kávémból is, a cigimből is, de legfőképpen a szemem rácsodálkozása tart még sokáig a reggeli világra.

Vettem áfonyát, mert furcsa módon még soha nem kóstoltam, csak késztermékben: fagyiban, csokiban, cukrászdai süteményekben. Mondjuk évekkel ezelőtt erre nálunkfelé nem is igen lehetett kapni. Most sok van a piacon és nagyon szép nagyszeműek voltak, nem magyarázom, vásárlásra csábítottak. 

Fincsi, de önmagában szerintem elég jellegtelen gyümölcs. Amint viszont cukor és fűszer éri, azonnal nagyon izgalmassá és élénkké változik mind a színe, mind az íze. Szerintem joghurttal elturmixolva a legistenibb, vagyis egy jól behűtött smootie-nak (hogy gasztrosznob legyek, valójában sima turmixitalról van szó), vagy lefagyasztva fagylaltnak, jégkrémnek, semifreddonak. Öntetként is fantasztikus lehet pl. panna cottához. De ebben az egyszerű kis kevert sütiben is isteni. (Maradék-hasznosítottam: találtam múlt heti kibontott joghurtot a hűtőben, lejárt szavidejű vajat... trallala semmitsedobunk ki...)

Hozzávalók:
12 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 tojás
15 dkg joghurt
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
vanília (esszencia vagy por vagy vaníliás cukor),
1/2 csapott mokkáskanál finom só
20 dkg áfonya (najó 25, de egy keveset elkóstolgattam)
5 dkg csokoládé
1/2 csapott evőkanálka levendulavirág (opcionális)

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, sóval, majd a tojásokkal is. Hozzákevertem a joghurtot is, aztán a sütőporos lisztet is, végül az áfonyát és a nagyobb darabokra vágott csokoládét is belekevertem. Kivajazott-lisztezett formába öntöttem és előmelegített 160-170 fokos sütőben 35-40 percig sütöttem. Végezzünk tűpróbát.

A levendula már kóstolás után jutott eszembe, nagyon illene az áfonyához szerintem. Valamint legközelebb a tetejére szórnám a gyümölcsöt, mert így a krémbe keverve lenavigált minden az aljára, a csoki is, a kis lila bogyók is. (Ha a megmosott, lecsepegtetett áfonyát megszórjuk kevés liszttel, és így szórjuk a süti tetejére, akkor nem megy le teljesen az aljára. Legalábbis eddig ez nekem meggyel mindig működött, szóval meg lehet próbálni, hátha az áfonyánál is bejön a trükk.)

Délutáni kávézáshoz (nem egyperceshez, hanem ráérős, igazi kiélvezős szertartásoshoz) vagy teához tökéletes választás, de akár vacsorára egy pohár hideg tejjel is kitűnő. Könnyű, borzas kis tésztája van, nem egy szép süti, de fincsi.

Süthető sima tepsiben is, őzgerincben is, tortaformában vagy kuglófformában is, de muffinnak is tökéletes ez a tészta.

😈💖🌶💖😉

Húsgombócos lecsó

Később megtudtam, hogy voltak olyan tanárok, akik elnézők voltak a futballistákkal, tudták, hogy rengeteget edzenek, ezért nem kellett az óráikra bejárni. Az egyik ilyen tanár a természettudományi tanszéken volt, de sajnos valami olyasmit tanított, hogy „Fénytan középhaladóknak”, amit ilyen posztgrádiliseknek szántak vagy kiknek. Mindegy, ezzel együtt beírattak oda, bár nem tudtam megkülönböztetni a fizikát a fűzfától.

A kedvenc órám az ebédelés volt, de asszem ezt nem is hívják órának.

(Winston Groom: Forrest Gump)

Ismerjük a mondást, miszerint több nap, mint kolbász. Namost szerintem ez a lecsóval kapcsolatban nem igaz. Azt hiszem, hogy nyáridőben nem nagyon van olyan a magyar ember konyhájában, hogy a hőtőben vagy a tűzhelyen ne lenne egy kisláboskában lecsó. Így van? 😌 Hiszen egy isteni és igazi gyorsételről beszélünk, ami ráadásul télleg megunhatatlan... de ha esetleg kicsit variálnánk is... sz'val most olyan felsorolás következik, mint a Forest Gumpban a rákról: lecsót lehet enni kenyérrel. Rizzsel. Krumplival. Nokedlivel. Házi reszelt tésztával (tarhonyával). Metélttel. Csipetkével. Csipkedett tésztával. Túrós csuszával. Lehet dúsítani babbal, csicseriborsóval, lencsével, sárgaborsóval. Tökkel, cukkinivel, padlizsánnal, zöldbabbal. Vargányával vagy más fincsi gombával. Kolbásszal. Szalonnával. Virslivel, debrecenivel, főzőkolbásszal. Hússal: bármilyen natúr szeletet megpakolhatunk lecsóval (tarja, karaj, szűzpecsenye, liba- vagy kacsamell vagy comb, csirke, hal, stb...). Üthetünk rá habart tojást, vagy üthetünk bele tükörtojást. Tejfölözhetjük. Törhetünk rá kecskesajtot. Fetát.

Én nyáron kedvelem a darált húst, mert a leggyorsabban, legváltozatosabban készíthető. A lecsóban nem szoktuk meg a húsgombócot, pedig zseniálisan jó vele, szerintem jobb, mint szelet hússal. És nem csak gombócként kerülhet bele a darált hús, hanem az elején a zsiradékon és a hagymán (fokhagymán) a lecsót indíthatjuk vele, s aztán jön a többi: paradicsom, paprika. Olyan lesz így, mint egy bolognai ragu, csak ez a magyar lecsós verzió lesz - spagettivel vagy tagliatellével kínálhatjuk, de ha van türelmünk s ráérő időnk, lasagne-t is varázsolhatunk belőle.

Én ma húsgombócot főztem a maradék cukkinis lecsóba, pontosabban sütöttem, mert a lecsó valóban maradék volt kisláboskában, tehát a gombócokat külön sütöttem kevés olívaolajon, s aztán együtt melegítettem fel a lecsóval. De ha elsőre így akarjuk, bele is főzhetjük. Ha van maradék kevés főtt rizs, az is a darált húshoz keverhető, nem rontja el.

A lecsó Gundel* szerint. A húsgombóchoz kell 4 főre: 70 dkg darált hús, só, frissen őrölt bors, 1 nagy tojás, 2 cl víz. A hozzávalókat kézzel jól összedolgozzuk, míg a massza egynemű lesz, vizes kézzel kisebb gombócokat formázunk belőle, és vagy a rotyogó lecsóba tesszük s főzzük készre, vagy külön kevés zsiradékon megsütjük. Lehet kolbászka formára is alakítani persze.

Én ezt a gombócos lecsót még megszórtam petrezselyemzölddel, és meglocsoltam natúr joghurttal (a tejfölt nem szeretem), isteni volt. (Szerintem a lecsó is török étel, persze hogy az, úgyhogy lehet joghurttal enni, egész nyugodtan 😊)

*
1,4 kg zöldpaprika
60 dkg friss paradicsom
15 dkg vöröshagyma
8 dkg zsír
5 dkg füstölt szalonna
5 gramm fűszerpaprika
só

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk.
A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk.
Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne!
A zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

A cukkini 3-szor

Tudod van egy zseniális aforizma honfitársaim szervezési képességeit illetően, itt az alkalom, hogy felelevenítsem: „A Paradicsomban angolok a rendőrök, franciák a szakácsok, németek a sörgyártók, olaszok a szeretők és mindent a svájciak szerveznek. A Pokolban viszont németek a rendőrök, angolok a szakácsok, franciák a sörgyártók, svájciak a szeretők és mindent az olaszok szerveznek.”

(Oriana Fallaci)

Gyönyörűek a cukkinik, minden héten veszek pár darabot, mert igazi könnyű nyári zöldség, és nagyon sokféleképpen készíthető. Két olasz receptet hoztam most, és egy maradékhasznosítósat. Azt nem tudom, hogy az olaszok a legjobb szeretők-e a Paradicsomban, de hogy itt a földön nagyon jó szakácsnők (mert hogy az olasz konyha női konyha, a mammák főzőtudománya generációról generációra), az biztos. 😏

Az első egy tekercselt cukkini sonkával, mozzarellával. Tökéletes előételnek is, sör- vagy borkorcsolyának is, de ma mi magában ettük, bazsalikomos paradicsomsalátával. Nyáron az az igazság, nagyon egyszerűen étkezünk, mert pl. nekem étvágyam sincs a nagy melegekben. Meg főzni sincs kedvem órákig a tűzhely mellett álldogálva. Ma még nem volt olyan hőség, be mertem kapcsolni a sütőt.

Hozzávalók 10 tekercshez:
2 db olyan 30 cm hosszú cukkini (a maradékból készíthetünk majd gratent)
2 mozzarella
25 dkg sonka
olívaolaj
zsemlemorzsa

A cukkinik két végét levágjuk, és szeletelővel olyan 3-4 milliméteresre vágjuk hosszában, és olyan szeleteket választunk, amik teljesen szélesek. Olívaolajba mártjuk, majd zsemlemorzsába, és az előmelegített, forró sütőbe tesszük sütőpapíron 20 percre. Ha már kissé megpirult rajta a morzsa, kivesszük, hagyjuk kissé hűlni.

Közben a mozzarellát is szeletekre vágjuk és a sonkát is olyan szélesre, amilyenek a cukkinik. Majd a morzsás cukkinire teszünk a sonkából egy szeletet és a mozzarellából is és felgöngyöljük. Fogvájóval megtűzzük és visszatesszük a forró sütőbe még 10-15 percre.

Nagyon fincsi és könnyű ebéd, vacsora, akármi. Itt a videón meg is lehet nézni az elkészítését.

A második recept is olasz, egy tésztában sült finomság. Ez is előétel, vagy sör- illetve borkorcsolya. Ezt még nem sütöttem meg, de ami késik, nem múlik. Itt a recept és ez is ugyanaz, csak itt a cukkini virágja kerül a masszába. Egyébként egy calabriai recept.

A harmadik ötletem pedig egy cukkini graten. Ami kimarad a fenti tekercseknél, abból el lehet készíteni, plusz persze még szelni kell hozzá cukkinit. Én így csinálnám: kissé besóznám a cukkiniszeleteket, egyrészt hogy levet engedjen, másrészt hogy megpuhuljon. Hagynám állni egy órácskát, aztán kikenném fokhagymával jól a sütőtálat, kivajaznám, beletenném szépen sorban a cukkiniszeleteket, borsoznám, megszórnám szurokfűvel is kissé, és ráöntenék egy olyan keveréket, ami 2 dl tejszínből, 2 jól felvert tojásból és kétféle reszelt sajtból állna: valamilyen olvadós sajtból és parmezán jellegű sajtból. Ezt önteném a sorba rendezett cukkiniszeletekre. Forró sütőben szép pirosra sütném. Hallal, sült csirkével kitűnő lenne.

Zöldbabos tésztasaláta & öntetek

Hogy honnan kerül elő, hová tűnik a szivárvány, arról senki sem tudott felvilágosítani. (Erről csak Jehova egy idetévedt tanúja tudott többet: Isten küldte az özönvíz után, annak jeléül, hogy többé nem küld vizet. Legközelebb tüzet fog küldeni.)

(Alexander Lenard: Völgy a világ végén)

Volt egy kis zöldbabom, eredetileg levesnek vettem, de ebben a melegben nem kívántam. (Kezdjük érezni asszem azt az Úr küldte tüzet, egyre forróbb napok vannak...) Tésztát is régen ettem, úgyhogy házasítottam őket. És nemrég találtam a lenti a videnyót, igazán jól jön ebben a nyárban. A cézár öntetet* tettem a salátára, mert joghurt is volt itthon - kiváltottam a majonézt vele -, meg Marcsi fincsi parmezánjából is volt a hűtőben. De bármelyik öntettel tökéletes lett volna.

Hozzávalók 4 főre jóllakásig:
35 dkg penne tészta
0,5 kg zöldbab (ha zöld színű zöldbabbal készítitek, jobban látszik a saliban, az enyémben eltűnt a sárga 👓)
2,5 dl natúr joghurt
1 evőkanál méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál mustár (az enyémben magos van)
1 kisebb citrom felének a leve
só, frissen őrölt bors
10 dkg reszelt parmezán
kevés petrezselyemzöld és bazsalikom apróra vágva
extraszűz olívaolaj

A zöldbabot megtisztítottam és 2 cm-es darabokra vágtam, majd enyhén sós-cukros vízben megfőztem. Szűrőkanálba öntöttem és hidegvíz alatt leöblítettem, hogy előbb hűljön. Közben a tésztát is megfőztem, azt is leöblítettem, hogy hűljön.

A fokhagymát pépesítve a joghurthoz kevertem a többi hozzávalóval együtt: méz, só, bors, aprított zöldfűszerek, parmezán. Majd mindent egy nagy tálban alaposan összekevertem.

Tálaláskor meglocsoltam még olívaolajjal.

Ez a mennyiség főételes, ha csak előételnek készítenétek, akkor 4 dkg tészta is elég/fő. S a többi arányosan ennyivel kevesebb.

Köretnek is nagyon jól illene natúr sült halhoz vagy csirke- illetve pulykamellhez is.

* (Az eredeti cézár salátaöntetben mondjuk nem majonéz van, hanem éppencsak-főtt tojás)