Raffaello szelet

Tulajdonképpen ez a kijevi krémes, csak kókusszal. De épp olyan ízélmény, mintha raffaellot ennénk. Habkönnyű, nagyon fini sütemény.

 

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg hideg vaj (margarin)
• 6 dkg porcukor
• 10 gr sütőpor
• 1,5 evőkanál tejföl
• 3 db tojás sárgája
• 1/2 mokkáskanál só

a habhoz:

• 3 tojás fehérje (nálam most 5 tojás fehérje, mert volt 2 db pluszban a hűtőmben)
• 15 dkg kókuszreszelék (ha 5 fehérjével csináljátok, akkor 20 dkg)
• 22 dkg kristálycukor
• egy csipet só

a krémhez:

• 2 tasak vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 2 vaníliás cukor
• 15 dkg szobahőmérsékletű vaj (margarin)
• 20 dkg porcukor

A krémmel kezdünk, mert míg a tészták sülnek, a krém ki is tud hűlni. A pudingporokat a vaníliás cukrokkal a szokásos módon megfőzzük, majd hidegvízfürdőbe tesszük a mosogatóba. Időnként megkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg.

A vajat habosra keverjük a cukorral, és ha kihűlt a puding, robotgéppel összedolgozzuk őket.

A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, sütőporral, cukorral, és a kockákra vágott vajat elmorzsoljuk benne. Majd szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgákat a tésztába tesszük. A liszthez adjuk a tejfölt is, és tésztává gyúrjuk. Szép sima, könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Három egyenlő részre osztjuk, és téglalap alakra kinyújtjuk. Olyan 22-24-szer 30-32 cm-esre. Vagyis jó vékonyra, körülbelül 1-2 mm vastagságra. Majd a fehérjékbe egy csipet sót teszünk, és elkezdjük kézi robotgéppel felverni habbá. Ha már félig felverődött, hozzáadjuk a kristálycukor felét, verjük tovább, mikor már jó kemény habos, hozzáadjuk a cukor másik felét is, és még tovább verjük. Végül jó kemény habnak kell lennie, mint a habcsóknál. Az első kinyújtott tésztát szilikonos papíros nagytepsire tesszük, rákenjük a kókuszos hab harmadát, és előmelegített, 155 fokos sütőbe tesszük 15 percre. Közben kinyújtjuk a második tésztát is, szilikonos papíros nagytepsire tesszük, megkenjük a hab második harmadával. Ha kisült az első, mehet be a második lap, közben előkészítjük a harmadik tésztalapot is az előzőekhez hasonlóan. (Ha az egyik nagytepsink mélyebb, akkor annak a hátoldalán süssük a lapot.) Ha kisült a második lap, betesszük az utolsót is sülni.

Ha kihűltek a lapok, megkenjük őket a krémmel, amit felezni kell, hiszen három lapunk van, vagyis két réteg krém kerül a lapok közé. 

Körülbelül 4-6 órára hűtőbe tesszük fogyasztás előtt, hogy a krém megdermedhessen kissé. 

Tipp: ezt a sütit tehát csinálhatjuk darált dióval, vagy lehéjazott, darált mandulával is.

Nehéz sós teasütemény

Hát én most nem akartam aprósütit sütni, de így jártam. Nagytakarítunk, és a hűtőpucolás előkerített egy hete lejárt mascarponét. Megkóstoltam, semmi baja nem volt, de krémbe már nem tettem volna bele, ellenben pogácsafélékben még tökéletesen jó tud lenni minden ilyen épplejáratos tejföl, joghurt, vaj. Meg amúgyis, nem szeressük a linzereket, száraz édes aprósütiket, ellenben a sósakra szívesen rájárunk.

Ezt a fajtát most csináltam először, de nem utoljára. Jelen pillanatban ő lett a kedvencem, mert nevével ellentétben csöppet sem nehéz, hanem porhanyósan, szájbanolvadósan könnyű, a sok vajtól extrafinom, és hetek múlva is ugyanúgy élvezhető, mint frissen. De úgysem éri meg azokat a heteket... A receptet TT Konyháján találtam, köszönetem. (Érdemes a sütijei között szétnézni, szuper ügyes a srác.)

 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg szobahőmérsékletű vaj (vagy margarin)
• 3 db tojás sárgája + 1 a kenéshez (én tejjel kissé higítottam, mert kevés lett volna az egy sárgája)
• 1,5-2 dl habtejszín (az enyémbe ehelyett 25 dkg mascarpone került)
• 2 csapottabb teáskanál só
• a szóráshoz: lenmag, szezámmag, köménymag, fekete szezámmag, tökmag, mák

A robotgép táljába tettem az átszitált lisztet, elkevertem a sóval, a vajat kockázva szintén a tálba tettem, csakúgy, mint a 3 tojás sárgáját. A dagasztókarral porhanyósra kevertettem, majd belekerült a mascarpone is. Mikor nagyjából összeállt a tészta, deszkán simára gyúrtam, folpackba csomagoltam, hűtőbe tettem 1 órára. Ha nem kinyújtva teszitek hidegre, mint TT a videóban, figyelni kell, nehogy túl sokáig bent hagyjátok, mert a sok vajtól kőkeményre szilárdul a tészta, és nem lehet dolgozni vele. Szóval épp akkor kell kivenni, mikor kissé már megkeményedett, de még nyújtható.

Kivettem a hűtőből, a sütőt bemelegítettem 180 fokra, alsó-felső sütésre. A tésztát kissé lisztezett deszkán kinyújtottam 1 cm vastagra, lekentem a tojássárgájával, villával meghullámoztam a tetejét, majd kb. 5-6 cm széles csíkokra vágtam. Itt lehet variálni, hogy minden csíkot más maggal megszórni, de nálunk - az az igazság -, a köményes mindent visz, szóval én nem variáltam.

Ezután a csíkokat kis rudakba vágtam, szilikonos papíros tepsire sorakoztattam, és az előmelegedett sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Tipp: lehet sajttal is megszórni a tetejét, de szerintem ha vajjal dolgoztok, fölösleges, mert így is van egy kis sajtos beütése a vajtól, és ahogy ráolvad a sajt, az olyan nyúlóssá tud válni másnapra, míg a magokkal porhanyós-ropogós marad.

Bakonyi húsgombócok

Már nem is tudom, hol jött szembe ez az étel. De mindegy is, megcsináltam, és még jobban ízlik, mint a sima bakonyi sertésszelet. Reménykedtem benne, hogy kucsmagombával csinálhatom, de sajnos bár az ország egyes részein már előbújtak, nálunk még nem. Szóval finom sima csiperkével is, de erdei-mezei vad gombákkal még ütősebb lenne.

 

Hozzávalók 4 főre:

a gombócokhoz:

• 60 dkg darált sertéshús, (ebből 5 dkg füstölt szalonna lehet, ha van otthon húsdarálótok)
• 1 nagyobb tojás
• só, frissen őrölt bors
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 cl víz

a mártáshoz:

• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 teáskanál sűrített paradicsom
• só, 1 csipet kristálycukor
• 1 teáskanál kakukkfű
• 20 dkg csiperke gomba (vagy bármilyen vadon termő gomba)
• frissen őrölt bors
• 1 dl tejföl
• 1 púposkás evőkanál liszt
• 8 deciliter víz
• 1 zöldségleves vagy erőleves vagy húsleves kocka vagy ha van, házi alaplé

A darált húst befűszerezzük, hozzáadjuk a tojást, vizet és jól összegyúrjuk, majd kisebb gombócokat formázunk belőle. Olyan 20 darab jön ki ebből a mennyiségből.

Egy serpenyőben a szeletelt gombát kevés olajon pici sóval, borssal megsütjük szép pirossasra, majd kivesszük egy tálba. Újra kevés olajat öntünk a serpenyőbe, és kisebb lángon megsütjük a húsgombócokat. De ha egyszerűsíteni akarunk, szilikonos papírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, kissé megolajozzuk, és előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütjük.

Közben egy lábosban pörköltalapot készítünk: olajon megdinszteljük az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, a végén kissé átsütjük benne a sűrített paradicsomot is, pirospaprikázzuk, és felöntjük vízzel. Teszünk bele egy leveskockát, kakukkfüvet, egy csipet cukrot, s ha szükséges, még egy kevés sót is, plusz a sült gombát. Alaposan összerotyogtatjuk, míg sülnek a gombócok. Végül tejfölös habarással besűrítjük, azzal is rotyogtatjuk még 5 percig és beletesszük a húsgombócokat is, s még adunk neki 5 percet, hogy összeálljanak az ízek teljesen. (Én most a végén apróra vágott medvehagymát is tettem bele.)

Tálaláskor megszórhatjuk aprított petrezselyemzölddel frissítésképpen. Körete változatos lehet: tökéletes rizzsel is, hasábburgonyával, hercegnőburgonyával, burgonyakrokettel, csupasz nudlival is, de spagettivel, pennével, szélesmetélttel vagy bármilyen más tésztával is jó, a zsömlegombóc, knédli is kiváló mellé, akárcsak a nokedli.

Öszibarack sütemény

Nekem egyik kedvenc sütim. De csak amelyiket én csinálom. :) Valaha lakodalmi sütemény volt, de úgy gondolom, otthon is el lehet készíteni egy-egy ünnepi alkalomra. Például húsvétra. Ráadásul nem is annyira bonyolult és munkás süti, szerintem kezdők is bátran nekiállhatnak. A receptet a Gyergyói ízőrzőtől, Alíztól kölcsönöztem, köszönetem érte.

Hozzávalók 16-18 db barackhoz:

• 10 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 1 tojássárga
• 2 tasak vaníliás cukor
• 1/2 tasak sütőpor
• 1 dl tej
• 1/2 mokkáskanál só
• 40 dkg liszt

A töltelékhez: 

• a sütemény kikapart belseje
• 3 evőkanál baracklekvár
• 10 dkg porcukor, 
• 5 dkg vaj
• 2 evőkanál kakaó
• kb. 1/2  dl tej
• 2-3 evőkanál rum
• ha szükséges egy csipet só

A díszítéshez: 

• narancs, sárga, piros, zöld élelmiszerfesték (aroma), 
• kb. 15 dkg kristálycukor
• 1 tojásfehérje
• zöld levelek

A zsírt a cukorral, vaníliás cukorral, sóval, sütőporral, tojás sárgájával kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet és a tejet is, és tésztává gyúrjuk, majd egy órát hűtőben pihentetjük. (Könnyen gyúrható tésztának kell lennie.) A tésztát rúddá sodorjuk, aztán akkora darabokra vágjuk, hogy diónyi golyókat tudjunk formázni a darabokból. A gombócokat szilikonos papíros tepsire sorakoztatjuk, kissé lelapítjuk őket, hogy félgömb formájuk legyen, és előmelegített, 180 fokos sütőben világosra sütjük. A tésztadarabok között hagyjunk 4-4 centiket, mert megnőnek.

Ha kihűlt a tészta, a közepüket kivájjuk az aljuknál, a kivájt tésztát kézzel teljesen morzsásítjuk, hogy ne maradjanak benne nagyobb egyben darabok, majd ízesítjük a hozzávalókkal. Mindenképpen kóstoljátok meg, kellően ízes és szaftos legyen! De ne legyen se túl folyós, se túl kemény, mert ezt kell visszatölteni a kikapart héjakba és ezzel ragasztunk össze egy-egy betöltött félgömböt. Végül aromákkal olyan barackosra színezzük ecset segítségével, hagyjuk megszáradni, majd megkenjük tojásfehérjével, aztán kristálycukorba forgatjuk. Végül valamilyen zöld levélkével díszítjük, lehetőleg ehetővel, pl. mentalevéllel, ázsiai bazsalikomlevéllel vagy valamilyen gyümölcsfa levelével.

 

 

Tippek: a tölteléket mindenképpen kóstoljátok, ugyanis sokan azért nem szeretik ezt a süteményt, mert lagzikban íztelen, száraz darabokat ettek. Ha jól be van ízesítve a töltelék házi barack lekvárral, rummal, kakaóporral, akkor nagyon finom tud lenni! Tehát kóstoljátok, úgy ízesítsétek a szátok íze szerint. Vannak olyan receptek, ahol darált dió is kerül a töltelékbe. Úgy is nagyon finom lehet, érdemes kipróbálni, hogy a kikapart tészta egy részét lecseréljük durvára darált, serpenyőben kissé megpirított dióra.

Lehet kapni minden COOP boltban azokat a műanyag flakonos aromákat (mandula, császárkörte, stb...), azokkal tökéletesen lehet színezni. Ecsettel dolgozzatok, csináljatok átmeneteket és akkor gyönyörű barackos lesz. A mandulaaromát keverjétek valamelyik sárga színű aromával, vagy a császárkörte aromával, mert túl műzöld, és én a zöldet higítanám is vízzel, hogy nagyon lágy árnyalata legyen csak.

Kossuth kifli

Eredetileg citromos ízesítésű, én most naranccsal készítettem. 

 

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 

• 25 dkg liszt 
• 15 dkg ghí vagy jászvaj (lehet sima olvasztott vaj is) 
• 6 nagyobb méretű tojás 
• 30 dkg porcukor (ebből 3 db vaníliás cukor) 
• 1 narancs reszelt héja 
• 1,5 dl narancs leve 
• 1 tasak sütőpor 
• csipet só 
• a tetejére: 15 dkg durvára vágott dió, 3 evőkanál kristálycukor 

A diót megpirítottam egy serpenyőben. (Óvatosan pirítsátok, mert nagyon könnyen megég, és akkor keserű lest, szóval végig kevergessétek és felügyeljétek.) A tojásokat szétválasztottam, a cukrot szintén. A narancs héját belereszeltem a fehérjékbe, és felvertem habbá a csipet sóval és a fele cukorral. A tojássárgájákat fehéredésig-habosodásig felvertem a cukor másik felével, majd hozzákevertem a jászvajat is és a narancs levét is. A sütőporral elkevert lisztet hozzákevertem a tojássárgájákhoz, majd ehhez a felvert fehérjehabot is. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát és a tetejét megszórtam a 3 evőkanál kristálycukorral elkevert pirított dióval. A 180 fokos előmelegített sütőbe tettem sülni 20 percre. Csináltam tűpróbát, mielőtt kivettem. Mikor kihűlt, egy nagy pogácsaszaggatóval félholdakra szaggattam. 

Tipp: Ha van házilag készített kandírozott narancshéjunk, azt vágjuk apróra, és keverjük bele a tésztába. Akkor nem is kell a narancslé bele. Ha citrommal készítjük, akkor csak egy fél citrom leve kell bele.

Tipp2: A dió pirítását nehogy kihagyjátok! Ég és föld a különbség, ha előre pirított dióval sül, mintha csak simán megszórnátok pirítatlan dióval a süti tetejét.

A francia briós

Gyerekkoromban, az általános iskolában délután mindig kaptunk uzsonnát a napköziben. És az én kedvencem a briós volt. Imádtam. Persze az csak sima kalácstésztából volt, de jó sok kristálycukorral a tetején. 

 

Most viszont megsütöttem az eredeti változatot, a franciák soktojásos, rengetegvajas brioch-át. Mintha szerelemgyereke lenne a kalácsnak, croissantnak és égetett tésztának. Egyszerre kopogós és hihetetlenül porhanyós-ropogós a héja, a belseje extrakönnyű, extralágy, érződik a vaj és tojás íze a tésztán. Szóval nagyon finom. Viszont rettentően tömény is, egy darabnál - már ha kis méretűeket sütünk - többet nem lehet megenni belőle. 

Viszont akár különleges darabja is lehet a húsvéti ünnepi lakomának.

Én most egy kis adagot csináltam próbaképpen, de ezt nyugodtan duplázhatjátok is, ha családnak, több főre készül. És még valami: géppel dagasszatok, kézzel állati nehéz lenne ennyi vajat beledolgozni a viszonylag kemény tésztába, de a gép elbír vele.

Hozzávalók 5 kis brióshoz:

• 30 dkg liszt
• 3 tojás
• 3 dkg kristálycukor (lehet benne vaníliás is)
• 2 dkg friss élesztő
• 15 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
• 1 púposkásabb mokkáskanál só
• 1 csapott teáskanál sikér (el is hagyható) 
• a lekenéshez: 1 tojás

A tojásokat felvertem a belemorzsolt élesztővel és a cukorral, majd hozzászitáltam a sikérrel elkevert lisztet is, és a robotgéppel addig kevertettem, míg sima lett a tészta. Ekkor adtam hozzá a vajat és a sót,  és még 10 percig dolgozott a gép magasabb fokozaton, míg a tészta nagyon szép sima lett. Én most nem is kelesztettem duplájára, hanem egyből formáztam, és a szilikonos papíros tepsin hagytam kelni letakarva. Egy nagy és egy kicsi gombócot csináltam minden brióshoz, a nagy közepét benyomkodtam és a mélyedésbe tettem a kicsi golyóbist. Mielőtt az előmelegített, 180 fokos sütőbe tettem volna alsó-felső sütésre, lekentem őket tojással, és ollóval bevagdostam a kicsi és a nagy részüket is több helyen. Olyan 15 percig sütöttem őket, de félidőben letakartam a tetejüket szilikonos sütőpapírral, mert a tésztában viszonylag sok a cukor, így gyorsan színt kap.

 

 

Ez alapján a videó alapján készítettem, ebben a hölgy egyből beleteszi a vajat is a tésztába, szerintem így sem lehet rossz, majd kipróbálom, és ő egyben süti.

A formázást pedig Martha Stewarttól lestem el.

Sörösdobozon sült kürtös kalács

Frankfurti levest főztem, és épp azon tanakodtam, mit készítsek utána, mikor szembe jött a Street Kitchenen a kürtőskalács. Megnéztem a sörösdoboz gyűjtőhelyét emberemnek, és volt is pár darab félretéve. A kérdés eldőlt. 

Én most csak 3 darabot sütöttem, mivel kettőnknek az bőven elég, így feleztem a receptet.

Hozzávalók 3 darabhoz:

• 25 dkg liszt
  
• 1 tojás sárgája
• 1,6 dl langyos tej
• 1 csapott mokkáskanál só
• 2 evőkanál kristálycukor
• 1 csomag szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
• 2 dkg lágy vaj
• A külsejére:
• 6-8 evőkanál kristálycukor
• 2 teáskanál fahéj
• a lekenéshez kevés olvasztott vaj
• és 3 üres sörösdoboz és némi alufólia

A tésztához a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem benne a sót, cukrot, szárított élesztőt, hozzáadtam a tejet, tojássárgáját, vajat is és lágy, de rugalmas tésztát dagasztottam belőle. Letakarva 1 órát hagytam kelni, úgy körülbelül a duplájára is kelt. Közben a sörösdobozokra tekertem szorosan az alufóliát, előmelegítettem 220 fokra a sütőt. A megkelt tésztát 3 egyforma darabra vágtam, és hosszú csíkokká nyújtottam őket. Csak úgy kézzel, nem sodrófával. Végül megvajaztam az alufóliázott dobozokat, és rájuk tekertem a tésztákat. Azokat is vajaztam és megforgattam mindet fahéjas kristálycukorban. Jó bőven kerüljön rájuk a cukorból. Én egy lapos tányérra öntöttem vastagon a fahéjas cukrot, így könnyű volt hempergetni. Aztán egy tepsire állítottam őket és a forró sütőben kb. 15-20 percig sütöttem. Kivétel után újra meghempergettem őket a fahéjas cukorban. Mikor kicsit kihűltek, kivettem a közepükből a sörösdobozokat. Arra kell ügyelni, hogy a tetején a befelé hajló szegélyre kezdjük tekerni a tésztát és jól csípjük össze, és akkor nem fog lecsúzni a dobozról a csigabiga sülés közben.

Hát mit mondjak. Sokszor fogom még sütni, mert egyszerű, és isteni. Köszönetem a receptért!

Tipp.: Szerintem, ha szép világosra sütjük, és kivétel után egy kis sárkánytűzzel (az a kézi szakácsfáklya, tudjátok) meglángoljuk, akkor rákaramellizálódna a cukor, és akkor egészen hasonló lenne a parázs felett sülthöz.

Kurkumás csirkemellrolád hidegen (a húsvéti hidegtálra)

Ezt a csirkemellroládot leginkább a húsvéti hidegtálra ajánlanám, mert egyrészt nagyon ízletes, másrészt gyönyörű látványra is, harmadrészt bővíti a kínálatot, hogy ne csak főtt sonka és főtt tojás kerüljön a kalács mellé. Én mindig szoktam töltött dagadót is készíteni az ünnepi asztalra, de nem mindenki szereti, vagy épp fél nekiállni (mert ahhoz azért kell némi hússütési gyakorlat). Ezt viszont kezdők is bátran elkészíthetik. Igazából bacon szalonnába tekerve lenne valóban mutatós, de most az nem volt itthon, a karanténkonyha bizonyos hiányokkal jár... de képzeljétek rá, s úgy adom meg a receptet is. 

Hozzávalók egy 30-szor 10 cm-es formához:
egy nagyobb tálca szeletet bacon szalonna
fél csirkemell (kb. 25-35 dkg)
20 dkg darált csirkemell vagy sertéscomb (a csirkemell másik fele)
25 dkg olvadós sajt (trappista vagy füstölt sajt is lehet)
3 tojás
1/2 csokor apróra vágott friss medvehagyma (helyettesíthető petrezselyemlevéllel is)
só, frissen őrölt bors
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál fokhagyma granulátum
2 teáskanál darált, sóban eltett pritaminpaprika (Édes Anna)
2 evőkanál 20%-os tejföl

A sütőformát kibéleltem szilikonos sütőpapírral. Ez nem szükséges ha van baconünk, akkor csak zsírozzuk ki, és a szalonnaszeletekkel rakjuk ki úgy a formát, hogy szorosan egymás mellé kerüljenek a csíkok. A szeletek fele így ki fog lógni a formából, de majd ezeket a kilógó részeket hajtjuk vissza a keverék tetejére, ha megtöltöttük vele a formát.

A darált csirkemellet (amit aprítógépben is le tudunk darálni) keverjük el a fűszerekkel, a tejföllel és a három tojással, adjuk hozzá a kockákra vágott csirkemellet is, és a szintén kockákra vágott sajtot is. Töltsük meg a baconnal kirakott formát, majd hajtsuk a tetejére a szalonna maradék részeit, teljesen befedve a húskeveréket. Fedjük be alufóliával, és 170 fokos sütőben süssük másfél óráig. Hagyjuk kihűlni a fólia alatt, majd folpackba csomagolva tegyük hűtőszekrénybe. Körülbelül 6-8 óra állás után gyönyörűen, vékonyan szeletelhető.

Hidegtálra rendezve kínáljuk szépen díszítve a főtt parasztkolbásszal, főtt sonkával együtt.

Bécsi túrós palacsinta

Tegnap lustaasszony rétest terveztem a halászlé utánra, aztán ez a bécsi túrós palacsinta lett belőle. Tulajdonképpen semmi extra, csak tejföl helyett egy tojásos-tejszínes öntetet kap sütőbetétel előtt, így egyfajta palacsintafelfújttá változik. Ami azt eredményezi, hogy szuper könnyű, olyan "repülős" lesz, nem olyan tömör, mint a hagyományos csőben sült magyar változat. Valamint messze nem olyan savanykás, inkább édes az ízösszhatás. Nekünk nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:
10 db vastag, masszív palacsinta, amihez kell:
1 tojás fehérje + 1 egész tojás
20 dkg liszt
1 csapott mokkáskanál só
1 púpos evőkanál kristálycukor
2 dl tej
2 dl víz
+vaj vagy olaj a sütéshez
A töltelékhez:
25 dkg rögös túró
1 tojás sárgája
10-15 dkg kristálycukor (ízlés szerint)
1 vaníliás cukor
csipet só
mazsola ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
Az öntethez pedig szükség van ezekre:
2 dl tejszín
2 tojás
1 púpos evőkanál kristálycukor
+ vaj a tál kikenéséhez

A palacsintákat megsütöttem. A tojás sárgáját habverővel a cukorral, sóval fehéredésig habosítottam, majd hozzákevertem a túrót, mazsolát, reszelt citromhéjat, és betöltöttem a kész palacsintákat, aztán egy jó éles késsel félbevágtam őket. Egy jénait vastagon kivajaztam, és kissé egymásra halmozva soronként elrendeztem a fél palacsintákat. Végül a két tojást is jó habosra felvertem a cukorral, hozzákevertem a tejszínt és ráöntöttem a palacsintákra. Előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem 200 fokon.

Ha spórolnátok most a tojással, tegyétek el az ötletet későbbre. 

Tipp: akkor lesz igazán finom, ha jó vaníliás. Ezért ha van otthon készített vaníliás cukrotok vagy rudatok vagy esszenciátok, készítsétek azzal. Annyira tojásos-krémes-vaníliás, hogy akár húsvétra is ajánlom desszertnek.

Tipp2: Ez most jutott eszembe. Ha tényleg spórolnátok a tojással, de liszt van otthon bőven, és van kedvetek házi tésztákkal bíbelődni, akkor készítsetek sült szódabikarbónát, mert azzal remek, roppanós tésztát lehet készíteni, majdnem olyat, mint a durumtészták.

Joghurtos, karamellizált hagymás szélesmetélt

Görög mediterrán tésztaebéd. Diane Kochilas receptje.

Hozzávalók 2 főre egy kiadós leves után:

25 dkg szélesmetélt

6 evőkanál extraszűz olívaolaj

5-6 púpos evőkanál görög joghurt

2 kisebb-közepes vöröshagyma (cirka 20 dkg)

só, frissen őrölt bors

10 dkg grada padano vagy pecorino vagy más ízes keménysajt

Tedd fel a tésztafőzővizet meglehetős sok sóval. Tengervíz legyen. Amíg felforr, a hagymát nagyobb kockákra vágva először dinszteld kevés sóval az olívaolajban, majd addig pirítsd, míg sötétre karamellizálódik. A kész tésztát keverd el a joghurttal, a karamellizált hagymával, a reszelt sajttal, ha kell pici sóval (kóstold). Annyi joghurtot tégy a tésztára, amennyivel egy finom krémes szósz képződik rajta. Tálaláskor szórd meg frissen őrölt borssal. 

Magyaros gyomrúak használhatnak jó sűrű, 20%-os tejfölt is a joghurt helyett.

Fözés karantén idején

Ha már annyi mindenki a beszél a karanténról, én is. Először is azért, mert egyszerre van és nincs gyakorlatom benne. Mivel hosszú évek óta itthon vagyok, én már régóta egyfajta bezártságban élek. Viszont ez csak egyszemélyes volt, mindenféle külső korlátozástól mentes. Ez a mostani helyzet más, mert gyakorlatilag meg fog állni az élet. 

Gondolom, aki már megtehette, feltöltötte a készleteit. Nem is azért érdemes kicsit felhalmozni (és itt a kicsit szón hangsúly van: józan ésszel gondoljuk át, miből mennyi lesz elég körülbelül 2-3 hónapra, többet nem érdemes felhalmozni, mert aztán meg megy a kukába és azt nem szeretnénk, meg jusson másnak is), mert hogy nem lesz élelmiszer, hanem mert így nem kell kijárni naponta, illetve elkerülhető az esetleges sorban állás, valamint sokaknak munkakiesés is lesz ez az időszak, tehát pénzkiesés is, így a spórolós főzés mindenképpen javallt. Aki még csak eztán tervezi a nagybevásárlást, annak már lesznek nehézségei: tömeg, és kifogyott készletek.

Először is, miből érdemes többet tartani otthon?

• Szárazáruk: bab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó. Meglepődve tapasztaltam ma, hogy a magyar sokkal jobban szereti a sárgaborsót, mint a lencsét, ugyanis előbbit nem kapni sehol, lencse viszont van még mindenhol. Ezt is megértük: felesborsó hiány van. Pedig hogy szidta mindenki anno a menzai betonfőzeléket...
• Gabonafélék: rizs, gersli, zabpehely, kukoricadara, köles, hajdina, bulgur, kuszkusz és a legalapvetőbb: liszt. 
• Cukor, porcukor, só, kakaópor, kávé, teafélék.
• Fűszerkészlet, pirospaprika, leveskockák, ketchup, mustár, majonéz.
• Porélesztő, illetve élesztő, ez utóbbi remekül fagyasztható.
• Akinek van fagyasztója: húsfélék, fagyasztott zöldségek és gyümölcsök.
• Aki tudja tárolni: füstölt húsok, kolbászfélék. Illetve ezek vákumfóliázott változatai. 
• Vákumozott zacskós savanyú káposzta, savanyúságok, lekvárok, befőttek, üveges zöldségfélék: zöldbab, bab, lencse, gomba, stb..., tonhalkonzerv.
• Alma.
• Száraztészták.
• Paradicsomkonzervek, pürék, levek.
• Fóliázott sajtok.
• Tojás, zsemlemorzsa.
• Hagyma, fokhagyma (ilyenkor hasznod a granulátum is), krumpli, fejes káposzta, kelkáposzta, sütőtök, cékla, sárgarépa, fehérrépa, zeller - vagyis az elállós zöldségfélék.
• Zsiradékok: vaj, margarin, zsír, olajok, ecet.
• Alapvető gyógyszerek, C-vitamin, Kalcium, kötszerek, köhögéscsillapító szerek, fertőtlenítők.
• Tisztítószerek, papírzsebkendő, törlőkendők, WC papír, tusfürdő, fogkrém, fogkefe, mosószer, öblítő, hypo, szódabikarbóna, teafaolaj.

A karantén nem csak készletfelhalmozást jelent, hanem a spórolósan főzést is, azt is, hogy mindent felhasználunk, étel nem megy a kukába. Sokunk eddig is így főzött, de sokaknak ezt most kell megtanulni: hogy az étel élet és érték.

Ha van maradék kenyér, ami már több napos: felvágható kenyérkockának, megszárítható és később krémlevesekhez, zsömlegombóchoz kiváló. Bundás kenyér. Kenyérfelfújtak, pl. máglyarakás. Ha még nem annyira száraz, de már nagyon morzsás: zsemlemorzsának vagy robotgéppel, vagy kézzel kimorzsolható, megszárítható. Leves sűrítéséhez, például ilyen a finom nyári hideg gaspacho is, de sok olasz leves is szikkadt kenyeret használ sűrítésre. És itt jön be a képbe még anyukám kedvenc húsleves utáni mártása a főtt hús mellé, a zsemlemártás. De nézzetek körül a leves címkénél, több kenyéralapú levesrecept is van a blogon.

Kenyérsütés házilag. A legegyszerűbb a dagasztás nélküli házikenyér, bárki meg tudja csinálni. Ha spórolnánk az élesztővel, Limara tanácsait érdemes betartani. Ha nem lenne élesztőnk, az ír szódabikarbónás kenyér, vagy a szódás pogácsájuk - ami készíthető sósan is - is süthető. Savanyú tejtermék (kefír, író, joghurt, tejföl) hiányában kevés ecet vagy citromlé is beindítja. Ha nincs semmilyen szerünk a buborékosításra, akkor süthetünk indiai laposkenyereket: csapatit, rotit, paratha kenyeret, tortillát, stb... Csinálhatunk szamoszát, isteni finom.

Krumpli, tészta főzővizét nem öntjük el, remek alaplének.

Ha otthon gyúrnánk a tésztákat, ilyenkor érdemes spórolni a tojással, vagyis nem az olasz alapszabályt betartani, miszerint ahány 10 dkg liszt, annyi tojás, hanem mondjuk 30-40 dkg lisztenként egy tojás, a többi víz.

Ez az időszak remek például arra is, hogy megtanuljunk házitésztákat csinálni, mert sokaknak lesz rá ideje. Ajánlom a csodás, gyakorlott olasz nagyikat.  

Ha szeretjük a joghurtot vagy kefírt, lehet otthon készíteni akár tartós tejből is.

Ha nincs túl nagy fagyasztód, süss le húst sok zsírban (azaz konfitáld), tedd vindőbe (mondaná nagyanyám), azaz olyan fém vagy üveg tálba, edénybe, aminek van fedője is, és így hűvös helyen sokáig tudod tárolni a húst.

Végül: nincs olyan ételmaradék, ami nem alakítható át egy kis kreativitással, bátran kísérletezhetünk.

Perpill ennyi jutott hirtelen eszembe. Nézelődjetek a blogon. Olvassatok, sétáljatok a természetben, nézzétek meg az elmaradt filmjeiteket, sorozataitokat, hallgassatok koncerteket, nézzetek előadásokat, színházi közvetítéseket, meditáljatok, fessetek, varrjatok, kössetek, kertészkedjetek, cseteljetek órákat a családdal, barátokkal. stb... annyi mindent lehet otthon is csinálni.

Hideg almaleves

Igencsak romlásnak indultak az almák a gyümölcstálamban, így mentőötletként ez a leves jutott eszembe mára. Tegnap este meg is főztem, reggelre fincsi hideg lett.

Hozzávalók 6-8 tálkához:
5-6 normál méretű alma tisztítva, kis kockákra vágva
2,2 liter víz
0,5 liter zsírdús tej
1 vaníliás pudingpor
2 vaníliás cukor
3 evőkanál világos nádcukor
15-20 dkg kristálycukor
1 teáskanál só
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 fahéjrúd
6 szem szegfűszeg
2 evőkanál rózsavíz
1 evőkanál rum
2-3 evőkanál citromlé
a tetejére tálalásnál: mézes-mogyrós kukoricapehely

Föltettem a vizet főni a cukrokkal, sóval, fahéjrúddal, szegfűszegekkel, citromlével, gyömbérrel, és míg felforrt, megpucoltam az almákat és kis kockákra vágtam. Mikor már jó lobogósan forrt a víz, besűrítettem a hideg tejjel felhigított vaníliás pudinggal, s mikor újra forrt, beletettem az almakockákat is, és újraforrásig kevergetve főztem, végül azonnal hidegvízfürdőbe tettem. A vizet kétszer cseréltem alatta, hogy hamar hűljön, nehogy az almakockák túlpuhuljanak. Mikor már épp csak langyos volt, hűtőszekrénybe tettem éjszakára. 

Mindenképpen kóstoljuk mikor hűl, mert kellhet bele akár só, akár cukor, akár más ízesítő. Kóstolással tudjuk igazán a szánkra igazítani az ízét. Annyira finom, hogy akár desszertként ehető. :)

Olajos hal házilag (Borbás Marcsi szakácskönyve)

Megcsináltam a Borbás Marcsi szakácskönyve legutóbbi műsorából az olajos halat. Egyrészt mert nagy olajoshal kedvelő vagyok, másrészt izgatott, házilag elkészítve milyen. Igaza volt az úriembernek, aki elkészítette, hogy nem is lehet hasonlítani a boltihoz. Isteni finom. Képződik alatta egy sűrű szaft, ami isteni, és a halhús pedig omlós, puha. A nagyobb szálkák megmaradnak, de gyakorlatilag kipottyannak a húsból, a kisebbek pedig porhanyóssá válnak, ehetővé. Szerintem ez a finomság halrajongóknak kötelező darab.
A Bodzás Vendégház oldalán, az Egy csepp falusi élet blogon is megtaláljátok a receptet, köszönetem érte! 

Ez az eredeti recept:
1 kg szálkás hal (keszeg, kárász)
2,5 dkg só
ízlés szerint őrölt bors
4-5 babérlevél
2 dl bor
annyi olaj, amennyi ellepi a tetejét

Én most csak egy keszeget és egy kárászt készítettem el, cakumpakk fél kiló volt a kettő, ebből maradt 35 dkg színhalhús. Adtam hozzá 2 nagy babérlevelet, frissen őrölt színes borssal és 1 teáskanál sóval fűszereztem. Cserszegi fűszeres bort öntöttem alá, 2 dl, és még 1 dl vizet, mert nincs kuktám, és amúgy is, ilyen kis mennyiséget nem érdemes abban készíteni. Tehát úgy számoltam, több vizet fog elfőni, és így is lett. Két órát főztem, elég is volt. A végén vigyázni kell, nehogy leégjen, de míg bőven van rajta folyadék, addig nincs gond. Egyébként hallani, mikor megváltozik a pötyörgés hangja, onnan is lehet tudni, hogy elfőtte a levet, lassan elkészül a hal. 

Aki nem szereti a bor ízét ételben, főzze vízzel, egészen nyugodtan.

Gombás töltött dagadó

Maradjunk a húsoknál. A dagadó méltatlanul mellőzött része a sertésnek, pedig remekül tölthető, süthető. Háttérbe szorulásának oka szerintem az, hogy sokan nem tudják jól elkészíteni, mert kiszárítják. És úgy tényleg nem jó. Vagy még az is lehetséges, hogy azért nem használatos manapság, mert sokan félnek, hogy nem tudják rendesen felszúrni, vagy tartanak a töltésétől, hogy kireped, kifolyik a töltelék. 

A dagadónál az is nehézség, hogy nem könnyű pontos receptet megadni - nem is lehet -, mert minden darab más súlyú, kisebb-nagyobbra alakítható a tölthető belső része, attól függően, hogy milyen vastagságú a hús, illetve a hártyák, amik összetartják. Mindezektől azonban nem kell félni, ha kettő, három töltést és sütést már megcsináltuk, utána gond nélkül megy, a félsz is eltűnik.

Először is, megkérhetjük a hentest, hogy szúrja fel nekünk. Ha otthon átnézzük a darab húsunkat, sokszor feltűnik, mikor belenyúlunk, hogy még lehetne tágítani a belső részt. De ilyenkor már könnyű: egy jó hosszú kést tegyünk be a nyílásba és óvatosan vágjuk a szélekig. Ekkor már látjuk, mekkora a tölthető rész, és ehhez mérten tudjuk már, körülbelül mennyi töltelék fog beleférni. Arra ügyeljünk, hogy a hús össze fog ugrani, tehát inkább kevesebb legyen, mint több, inkább laposabbra töltsük, mintsem ducira és tömörre, mert akkor sülésnél biztosan kireped. 

Harmadszor, mielőtt megtöltjük a dagadónkat, sózzuk be kívül is, belül is.

A töltelékbe bármi mehet: máj, gomba, hús, tojás, sajt, stb...  

A negyedik kényes pont a varrás vagy tűzés. Ha nem lyukadt ki sehol a felszúrásnál, akkor elég, ha a végét - a szélesebb száját, ahol töltöttük - egyszerűen hústűkkel összetűzzük. Ha szakadt, akkor varrni célszerű, valamilyen nem színezett cérnával, zsákvarrótűvel. A sütés után könnyedén ki tudjuk majd húzni a szálat.

A sütés az ötödik pont, ahol elronthatjuk. Kevés olajjal, zsírral vagy vajjal kenjük ki a tepsit, és kenjük be az oldalas tetejét is. Öntsünk alá fél-egy decinyi vizet vagy bort, és fedjük le alufóliával. Tegyük 150-160 fokos sütőbe 2,5-3 órára, húsnagyságtól függően. A kicsi daraboknak elég a 2-2,5 óra sülés is, a nagy daraboknak több kell. A fóliát csak egészen a sütés legvégén vegyük le, az utolsó 10 percben, tegyük fullhőfokra a sütőnket és pirulásig süssük, közben párszor locsolgassuk meg az alatta lévő zsiradékkal, folyadékkal. Amikor kivesszük a sütőből, azonnal takarjuk vissza a fóliával, és várjuk a szeleteléssel úgy 15-20 percet. Ha pedig hideg sültnek szántuk, miután a fólia alatt majdnem teljesen kihűlt a húsunk, tekerjük be teljesen vagy folpackba, vagy alufóliába, és tegyük kb. 8 órára hűtőszekrénybe. Csodásan szeletelhető lesz, hidegtálakra tökéletes.

Az én dagadóm, ami a képen van, nagy darab volt, majdnem egy kilós. Úgyhogy sok tölteléket elbírt: van benne 40 dkg comb, kisebb kockákra vágva, 10 szem kisebb csiperke egészben, és 15 dkg pépesre darált sertéscomb egy tojással, két áztatott, és kinyomkodott zsemlével elkeverve, sóval, borssal, pirospaprikával, egy kis gerezd fokhagymával és kakukkfűvel fűszerezve. A combkockákat is külön sóztam, borsoztam. A gombát egyben kevés vajon sóval és borssal megpirítottam, hogy kiengedje a vizet magából, és finomabb, ízletesebb legyen, csak eztán került a töltelékbe. (Ha találtok kucsmagombát, most szezonja van, jajjhát azzal még sokkal istenibb lesz! Alapvetően bármilyen vad gombával sokkal finomabb lesz.) Végül a hármat összekevertem: a húsmasszába tettem a gombákat is és a húskockákat is, majd betöltöttem. 

Ennyit a sertésdagadók titkairól, remélem, megpróbálkoztok vele. Úgyis jön a húsvét, és hát nálam a nagyanyámtól örökölt húsvéti tojásos töltött dagadó nélkül nincs is ünnepi hidegtál, egész egyszerűen kihagyhatatlan. E nélkül nem lenne teljes az ünnepi ízek skálája.

Szuper szerkentyű házi kolbásztöltéshez (is)

Közeleg a húsvét, ilyenkor sokan sütnek kolbászt is, illetve itt van már lassan a kerti grillpartik szezonja is. Ezért is gondoltam, megosztom veletek legújabb szerzeményemről a tapasztalataimat. Már régebben is próbálkoztunk kolbásztöltéssel. Sajnos, egyetlen olyan asztalszélem sincs, ahova hagyományos húsdarálót fel tudnék tenni, mert hát azzal lenne a legegyszerűbb a művelet. De szerencsémre nemrégen véletlenül Boros Valika konyhájába tévedtem, aki nagyon jó ötletet adott, ezúton is köszönöm!

Megrendeltem ezt a Tescoma Delicia keksznyomót és tortadíszítőt, s ma ki is próbáltam vele a kolbásztöltést. Egyedül is tökéletesen ment, fantasztikusan jól működik ez a kis szerkentyű. Olyan, mint az a régi fajta csehszlovák volt, aminek fém csöve volt, viszont nem volt a kinyomáshoz ilyen segítőkarja. Megörököltem egyet, és abból a készletből az egyik műanyag díszítőcső elejét levágtam, hogy szélesebb legyen a nyílás, aztán körömreszelővel simára reszeltem a vágást, mert ha nem sima, kiszakíthatja a belet. Mert méretileg is egyeznek a régi típussal. Viszont ehhez is van sima elejű kinyomó, lehet azt használni nyugodtan, ahogy Boros Valika képein is látszik. Egyébként hat díszítőcső van hozzá és tíz sütinyomó sablon. Lehet használni tehát kekszkészítésre, tortadíszítésre, vagy churro sütéshez is, illetve égetett tészta kinyomásához, ezzel szebb lesz pl. a képviselőfánk vagy az ecler fánk, mintha csak kanállal halmozzuk a tésztáját a tepsire.

Most csak a sütőkolbászokról, a házi debrecenikről, virslifélékről beszélek, nem a szárított, érlelt, füstölt társairól. Az a lényege a házi kolbásztöltésnek, hogy ízlésünk szerint fűszerezhetjük a darált húst, ezerféle kolbászt készíthetünk, attól függően, éppen milyen ízekhez van kedvünk. 

A hagyományos magyaros ízvilágú kolbászhoz csak sót, pirospaprikát, fokhagymát, borsot, s néhol kevés köménymagot szoktak tenni. Pár tipp: ha nem daráltatok vagy daráltattatok plusz zsírszalonnát is a húshoz (kicsi kell, olyan 20-80 százalékos arányban), kevés sertészsírt tegyetek hozzá, s kevés vizet is, úgy nem lesz kemény a megsült kolbász, ráadásul a zsír miatt a pirospaprika színe is szebben kijön. Régi receptúrák azt ajánlják, hogy az áttört fokhagymát - amivel amúgy is csínján kell bánni - érdemes kevés enyhén sós vízben áztatni, vagyis az egész műveletet ezzel érdemes kezdeni. Így nem lesz harsány az íze, ráadásul könnyebben adagolható is a masszához (hát, én simán meg szoktam kóstolni nyersen...), plusz az a víz is jól jön. Én mindig teszek a töltelékbe egy csipetnyi cukrot is, nagyanyámtól láttam, pirosabbra, szebbre sül, és fokozza az ízeket is. Főleg ha nem vízzel, hanem kevés száraz fehérborral ízesítitek a keveréket. Vagy citromlével.

Amit most töltöttem:

• 70 dkg zsíros darált hús
• 1 közepes gerezd fokhagymának a fele áttörve vagy reszelve, 1 dl vízben csipet sóval elkeverve
• mozsárban összetörtem: 1/2 mokkáskanálkányi köménymagot, kicsit több koriandermagot, 1 szem szegfűborsot, 1/2 teáskanál vegyes borsot, egy húszforintos nagyságú babérlevelet
• ehhez adtam még 1 púpos teáskanál édesnemes pirospaprikát
• csipetnyi cukor
• 2 csapott teáskanál só
• 1 púpos teáskanál zsír

Mindezt jól összekevertem, és az alaposan kiáztatott bélbe töltöttem. Ennyi húshoz egy méternyi bél elég is volt. Miután betöltöttem, több helyen megcsavartam, látszik is a képen, hogy lehet egész pici koktélkolbászkákat is csinálni így. Sütés előtt hústűvel jól beszurkáltam, így nem repedt ki. Szurkálni kell, akkor is, ha serpenyőben sütjük a kolbászt. Én jobban szeretem a serpenyős sütést, mert ha kellő ideig sül kis lángon, a bél nagyon vékonyra és ropogósra tud sülni, a sütőben sütésnél nem igazán. Viszont így meg együtt lehet sütni burgonyával.
Összegzésként: a víz elengedhetetlen, nagyon finomra sült így, csöppet sem lett kemény, pedig nem volt hozzádarált zsírszalonna benne. Nekem például az is a bajom a bolti sütőkolbászokkal, hogy őrülten zsírosak. Így SK sokkal kímélőbb kolbikat tudunk sütni.

Ennyit mára a tudomány és technika újdonságaiból.

Szűzérmék spenótos linguine-vel

Ma ismét maradékhasznosítós ebédem volt, így hát korrekt receptet ne várgyatok. :) 

Volt egy nagyon kevés fokhagymakrémlevesem tegnapról (fokhagymagirizdek lereszelve, kis sóval vajon megfuttatva, húslevessel felöntve, borssal, szerecsendióval fűszerezve, majd tejszínnel behabarva), meg egy pici darab szűzpecsenyém, mert azzal együtt vettem egy darab karajt. Tehát a fokhagymakrémlevesbe tettem pár kocka fagyasztott spenótot (COOP-ban veszem, átlátszó zacskós, és kockákban van lefagyasztva az aprított spenót, tök jól használható, mert nem kell mindig az egész), és felforraltam. Közben főztem mellé linguine-t, s míg az főtt, natúran, csak sóval de vajon sütöttem pár szelet sertésszüzet. Mikor a tészta megfőtt, átforgattam a spenótos szószban és azonnal tálaltam is a szűzérmékkel. Én még meglocsoltam mindezt citromnak a levével is, jól illett hozzá. Fincsi volt. És most talán már lassan lesz kerti friss spenót is.

Ha előbb gondolkodom, akkor szalonnát is sütöttem volna hozzá úgy, hogy a felkarikázott szűzérmék közé került volna egy-egy vékony szelet szalonna, s mindezt nyársra húztam volta, körbesütöm, s aztán 20-25 percre sütőbe teszem. A nyársakat személyenként csináltam volna, de későn jutott eszembe. Így is finom volt, csak kevésbé látványos.

Medvehagymás paradicsomleves nudligolyócskákkal

Azért is szeretek főzni, mert sokszor úgy tudok csudálkozni azon, hogy néhány alapvető és egyszerű hozzávalóból micsoda finomságok tudnak varázsolódni. Ez a leves nagyon meglepett, mert annyira finom lett, hogy máskor is fogom készíteni, pedig fel sem akartam tenni a blogra. Milyen jó, hogy azért minden eshetőségre készen lőttem gyorsan pár fotót. 

Hozzávalók 4 főre:
1 olasz darabolt paradicsomkonzerv
2 liter víz vagy húsleves, ha nincs akkor víz és 2 leveskocka
só
frissen őrölt bors
ízlés szerint kevés cukor
félmarék friss medvehagyma (12-16 normále levél)
1 evőkanál olívaolaj
2 félmarék fagyasztott zöldborsó vagy 10-15 dkg gomba (lehet szárított vargánya vagy fekete tölcsérgomba is, ezekből elég egy fél marékkal beáztatni) vagy 2-3 nagyobb kelkáposztalevél csíkokra vágva vagy 1 kisebb padlizsán kockázva és forró olajban jó feketésre-barnásra sütve
betétnek:
nudligombóckák vagy sajtgolyók vagy szikkadt kenyérdarabok vagy tészta (pl. gyufa vagy rizsszem-tészta vagy pici csavartcső, stb...) vagy rizs

Az olajon átforraltam a hámozott paradicsomot kevés sóval pár percig, hagytam hogy jól rotyogjon, aztán hozzáadtam a felaprított medvehagymát is, és fölöntöttem vízzel. (Sajnos nincs fagyasztóm, így húslevest nem tudok eltenni.) Tettem bele leveskockát, borsoztam is. Mikor felforrt, kóstoltam, ízlés szerint sóztam, cukroztam. Nem kell bele sok cukor, akkor finom, ha kissé savanykás. Csak pár percig forrt, mikor a nudlitésztából formázott kis golyóbisokat beletettem a borsóval együtt. (Volt előző napról krumplipüré maradékom, abból lett a nudlitészta fél tojással, liszttel.) Még főztem 3-4 percig és készen is volt a leves.

Azért írtam többféle zöldséget a hozzávalókhoz, mert a felsoroltak mindegyike jól illenék ebbe a végtelenül egyszerű kis levesbe. Még a karfiol és brokkoli is illenék bele. Sőt, tehettek bele főtt csicserit, babot, lencsét vagy sárgaborsót is.

Ha rizst főznétek bele, azt a legelején tegyétek bele, hogy megfőjön ő is, mire a leves is, ez a száraztésztákra is vonatkozik. A rizs és a tészta még sűríti is kissé a levest.

Ha sajtgolyóval csinálnátok, tehettek bele olvadós sajton kívül parmezán jellegű ízesebb keménysajtot is a sajtgolyókeverékbe, és persze nem kell panírozni, csak formázni és belefőzni a levesbe.
Egyébként még belebuggyantott tojást is el tudok képzelni betétnek, így pl. szétválasztós diétához is alkalmas.

Mogyoróvajas pöffeteg

Akciós volt a teszkóban a mogyoróvaj, gondoltam, ideje megkóstolni. Tádááám: mogyoróíze van. :)) Én kenyéren nem tudnám megenni, ahogy az amcsik szeretik - túl tömény -, viszont sütiben finom.

Hozzávalók 25 darabhoz:
22 dkg liszt
8 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
8 dkg mogyoróvaj
12 dkg cukor (egy része vaníliás is lehet)
0,5 dl tej
8 gr sütőpor
csipet só

a beforgatáshoz porcukor

Az enyémben ánizsmag is van, mert imádom, és nagyon jól illik a mogyoró ízéhez. De ízesíthetjük ezt a sütit például reszelt narancshéjjal, őrölt gyömbérrel, csillagánizzsal, szerecsendióval, durvára aprított földimogyoróval, csokicseppekkel vagy fahéjjal is akár, ezek mind jól illenének a mogyoróvajas ízhez.

A vajat kikevertem kézi robotgéppel a cukorral jó habosra, aztán a mogyoróvajjal is kevertem, meg a tojásokkal is, végül a tejjel is. Majd hozzákevertem spatulával a sütőporos lisztet is, és az ánizsmagokat is. Hűtőbe tettem 2 órára, majd begyújtottam a sütőt olyan 170 fokra. Kis gombócokat formáztam a tésztából vizes kézzel egy tálcára, végül a gombóckákat porcukorban alaposan meghengergettem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket egymástól olyan 10-10 centire, hogy legyen helyük a növekedésre. Tíz-tizenöt perc sülés elég is nekik.

Villámgyors és nagyon puha, repülősen könnyű, isteni finom. Azért is csináltam ilyen kis mennyiségben, mert ez nem az a fajta aprósüti, ami hetekig-hónapokig eláll egy dobozban, állagára és karakterében inkább olyan mint a mézes puszedli. Lefedve ez is eláll pár napig, de a legfinomabb frissen.

konyhai katasztrófáimból: a kovász(os kenyér)

Azt hiszem, mindenkinek aki főz és süt, megvannak a maga konyhai katasztrófái és mumusai. Nekem például a sütemények kevés kivétellel, mert nem is szeretem őket. Meg nem is tudok sokszor olyan kis mennyiséget készíteni, hogy ne legyen kidobandó maradék. 

Hát, most találtam egy újabbat. Visszatértem a kenyérevők táborába - ugyanis a pofátlanul drága gluténmentes cuccokért (ráadásul ehetetlenül pocsék a lisztek legtöbbje) nem vagyok hajlandó ötszörös meg tízszeres árat fizetni -, úgy döntöttem tehát, hogy kilenc hónap diéta után meggyógyultam. Jót tett, és tényleg rendbe is jöttem. 

Újra elkezdtem kenyeret sütni, és már egész jókat is csinálok, tehát elhatároztam, megpróbálkozom a kovászolt kenyérrel.

Írták ugyan hogy büdös a kovász, de azt nem gondoltam, hogy ennyire irritálóan az, legalábbis számomra. Szabályosan rosszul lettem tőle. Egy próbálkozásom volt ma a kenyérsütéssel - ha már megcsináltam a kovászt -, na, az is katasztrófa lett. Mondjuk meg sem kóstoltam, mert annyira undorodtam a kovásztól, hogy nem volt gusztusom a kenyérhez sem.

Úgyhogy nem fogom gyarapítani a kovászoskenyérimádók & sütők táborát. Ráadásul a kovász "etetgetéséhez" sincsen türelmem. Nem mintha akkora munka lenne vagy nem lennék gondoskodó típus, de pragmatikus és praktikus is vagyok, nekem ennyit nem ér meg, ráadásul a fent írtak miatt meg pláne nem. 

Hát, fekete bárány lettem, a nagy kovászos kenyér divat fekete barikája. De lehet, hogy más is járt így, ahogyan én, csak azok mélyen hallgatnak. Mert a bárányok ugyi....

kép innen

Az élesztős kenyérrel sincsen semmi baj. Pláne ha itthon sütöm, mert csak liszt, víz, só és nagyonnagyon kevés élesztő van benne. Semmi adalékanyag, csak ami kell egy finom kenyérhez. Maradok is ennél. Divatok jönnek-mennek, de nem kell mindnek felülni. A nagy macaron őrületből is kimaradtam, meg még egy-kettőből. Ha kovászos kenyeret ennék, majd veszek, vannak már ügyes pékek, akik megsütik helyettem.

heti húsmentes étlap - a Nagyhét

A negyven napos böjt vége a Nagyhét, ami virágvasárnaptól - Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepétől - nagyszombatig tart. Utolsó három napja (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) a sacrum triduum Paschale, a húsvéti szent háromnap.
Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora napján, amely a Gecsemáné-kertben zajlott le, s amely egyben az Eucharisztia (úrvacsora) megalapításának napja is, a harangok Rómába mennek - vagyis elnémulnak -, és csak nagyszombaton este, a feltámadás után szólalnak meg újra.
Nagypénteken, Jézus halálának napján római katolikus szokás szerint nem mutatnak be teljes misét, csak úgynevezett csonka mise van, mert ezen a napon Jézus, az örök főpap maga mutatja be az áldozatot.

Nagyszombat napja még gyásznap, de az estéje már a feltámadás ünnepléséé. 

A falusi szokások java része a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez kapcsolódott. A népszokások azonban az urbanizáció hatására gyakorlatilag mára teljesen eltűntek, ezért nem is említem őket.

Vasárnap
zöldségerőleves házi reszelt tésztával (tarhonyával)
lencsés pásztorpite a levesben főtt zöldségekkel turbózva

Hétfő
gyömbéres sütőtökkrémleves
vega rakott burgonya csemege uborkával

Kedd
tárkonyos zöldbableves
grillezett padlizsán paradicsommártással, rizzsel

Szerda
magyaros karfiolleves
juhtúrós sztrapacska

Nagysütörtök
"zöldcsütörtök": medvehagymás spenótleves sült tojáscsíkokkal
körtés crumble (morzsasüti)

Nagypéntek
szigorú böjti nap: kenyér, gyümölcs, sajt

Nagyszombat
napközben sütés-főzés, ezért délben szintén csak kenyér és sajt retekkel vagy ha van hely, idő, akkor sütőbe bedobott fetával töltött burgonya fejes salátával
este, a mise után húsvéti ünnepi hidegtál: főtt sonka, tojásos töltött dagadó, főtt kolbász, főtt tojás, sárgatúró tormakrémmel és foszlós kaláccsal